From a dream reality

,,Az álmok többet jelentenek, mint hinnéd"

Azt hitted az álmok a mesék szüleménye az agyadba. Nem annál többet jelentenek. Az agyad egy olyan tudatalattija, ami befolyásolja életed folytatását, még ha nem is akarod. Hisz megálmodhatod a szerelmet és eljön. Van, kinél erősebben kinél gyengébben vetíti ki az életre való hatását. Én nem tartozom azon szerencsés emberek közé kinek az álmok, álmok is maradnak. Az álmom és a valóság közötti vékony kis határ nálam megszűni, látszik.  A mamámmal élek. Szüleim halálát megálmodtam egyszer 6 éves koromba. Féltettem őket és mindenhova velük mentem ám a végzetes napon engem leadtak a nagyinál. Elmentek egy találkozóra Amerikába ahova nem vihettek magukkal. A megbeszélésre igyekeztek mikor egy rabló megállította őket és kérte a szüleim dolgait. Anyám nem adta oda neki azt a nyakláncot, amibe az én képem szerepelt. Ekkor előrántotta a fegyverét a rabló. Apukám-anyukám elé lépett evvel felfogva az első golyót. Holtan terült el a földre. A rabló második lövése édesanyámat vette célba és sikeresen el is találta. Ez volt az első olyan álmom mely megtörtént és evvel el is indított egy lavinát. Ekkor voltam 10 éves problémákkal küszködő gyerek. Általános iskolámba kinéztek ezért. Ritkán történek meg az álmaim, de akkor végzetesek. Most kezdődtek a gimnazista éveim. Dráma szakon járok a Szent Györgyi Albert gimnáziumba. Nem azt mondom , hogy nem tudtam beilleszkedni az osztálytársaim elfogadtak, de nem hiszem , hogy szeretnének. Van az osztály meg külön én.  Az álmaim immáron 1 éve nem zargattak. Igaz álmodtam dolgokat, de azok nem még nem történtek meg. Hisz az első álmom is 4 év után következet be. Résen kellett lennem hisz esetlegesen a saját halálomat is megálmodhatom.  Hazamentem egy iskolai nap után és lefeküdtem. Egyszerre mély álomba zuhantam és tudtam, hogy vége az eddigi idill életemnek .Az álmom arról a gazdag srácról szólt meg arról a csajról, akivel nyalják, falják egymást az iskolába. Egy lovardába találom magam, Daren ott van Izobellel és épp egy fehér lovat vezet ki. Ha jól látom csődőr. Alig tudja megtartani a srác a lovat de fel akar vágni a csaj előtt és felül rá. A csődőr ágaskodni kezd . A fiú a sarkantyúját mélyen a ló oldalába fúrja . Erre a ló kirúg hátulra amivel eléri . hogy az ajtó leszakad a helyéről. A lány összerezzen és a fiú segítségére siet aki pálcával veri tovább a lovat. A ló a fejét hátra majd előre veti és kirántja a kantárt a srác kezéből. A lány a a kantár után akar nyúlni. Sikerül megfognia de a ló egy hirtelen mozdulattal maga alá húzza és patáját a lány mellébe mélyeszti . Egy reccsenést lehetett hallani majd a lány teste vérben fekszik  a földön. A fiú leugrik a lóról, ami ekkor fejvesztve elnyargal. A lány mellkasán egy óriási lyuk tátong. Mamám hangjára riadtam. Testem izzadságba úszott és remegtem. A mamám aggódva nézett rám. Megöleltem

• Megint jönnek az álmok csillagom?- bólogattam, mert még az álom hatása alatt álltam .- Miről szólt?
• Nem érdekes mama. Megoldom jó? Nem veled kapcsolatos.
• Jól van szívem, de ha segítség kell, én mindig itt vagyok – megöleltem
• Tudom mami, tudom, hogy mindig velem vagy. Mennyi az idő?
• 3 óra van.
• Akkor, ha nem baj sétálok egyet
• Menj csak.- megpusziltam a mamit és útnak is indultam. Az utam egyenesen az Argent lovardába vezetett. Beléptem a lovardába és tátva maradt a szám. Régen szerettem lovagolni, de akkor se ide jártam. Azóta megváltoztak a dolgok nem engedhetem meg anyagilag azt, hogy rend szeressen, lovagoljak azt meg végképp nem, hogy saját lovam legyen. Odamentem ahhoz a bokszhoz, amelyiket álmomba láttam. Ott állt a fehér csődőr teljes nagyságába.
• Ugye milyen szép ló?- kérdezte egy hang a hátam mögül. Megfordultam és velem szembe Daren állt.
• Igen gyönyörű.
• És nagyon jól ugrik. Most lovaglok ki vele. Tudsz lovagolni?
• Igen tudok.
• Érdekes, mert még sose láttalak itt.
• Mert nincs pénzem már a lovaglásra.
• Tudod mit? Gyere velem terepre
• Hát nem is tudom
• Nyugi ingyen van – kacsintott rám- Stip- stop fehér ló.
• És én melyik lóra ülhetek? Mert remélem nem arra számítottál, hogy futni fogok melletted.
• Esélyed se lenne. A fehér lovon kívül bármelyiket választhatod. Gyere, segítek, választani elmondom, melyik ló milyen tulajdonságokkal bír.
• Oké- elindult az ajtó fele az első bokszhoz és én mentem utána
• Régen milyen lovon lovagoltál?
• Sötétpej volt a szeme és az orra pedig világos pej. A neve meg Rico volt.
• Akkor tudom már melyik ló lesz a tied. – nagy léptekkel indult el a lovarda vége fele. Az utolsó bokszból egyszerre a fehér lóval szemben egy ló volt. Csak a farát láttam és Darnem kinyitotta az ajtaját majd bement. A ló nem emelte fel a fejét evett tovább. Daren csak intett, hogy menjek be. Beléptem és akkor ismertem fel a lovat.
• Rico- szólt a lóhoz. - A ló hegyezni kezdte a fülét és felemelte a fejét. – Hát szerintem róla beszéltél
• Igen de, hogy került hozzátok?
• Leégett a lovarda ahol régebben tartották- mondta egy harmadik hang a hátam mögül- és jelenleg az én tulajdonomba áll. Tudtom szerint nem engedtem meg, hogy rajta tartsatok oktatást.
• Terepre akartam vinni.- mondta Daren
• Nem kértem ilyen szolgáltatást, ha jól emlékszem.
• Bocsi, de én szerettem volna rajta lovagolni – mondtam.
• Ó az már teljesen más. Én is veletek tarthatok?
• Bocs, de az én kedvem elment- vágta rá Daren. – Viszont akkor már te mehetnél a fehérrel – nézett a számomra srácra
• Oké elvégre apám lova.
• Akkor most lovagolhatok Ricón? – rám nézett vörös szemeivel a kérdésem hallatán.
• Hát persze. Akkor várj, egy percet felnyergelem neked. A nevem Kriszt. – hozta már a nyeregalátétet, nyerget, kantárt, hevedert.- és téged, hogy hívnak?
• Cassandra, de csak Cassie. – mire észhez kaptam már lovam teljes felszerelésben várt. Pár perc múlva már a fehér ló is. Segített felszállni és megint nyeregbe voltam, mint régen a régi lovamon. Sötét volt mikor vissza mentünk a lovardába a holdnak csak az alja látszott.
• Hazavigyelek?- kérdezte Kriszt
• Köszi de nem lakok messze.
• Szia
• Szia.

Hazaértem és 20:12-őt mutatott a digitális óra. A vacsora már az asztalon várt.

• Sikerült megoldani a gondod?
• Szia, mama! Végre jót jelentett az álom és nem rosszat.
• Végre egyszer neked is összejött valami- gyors megettem a kajám. –Mama elmegyek lefeküdni.

Remegő gyomorral keltem felöltöztem majd bepakoltam a táskám. Nem akartam a mamit felkelteni és elindultam inkább korábban suliba. Féltem, mert a remegő gyomor nálam az álmot szokta jelenteni. Csak tudnám, hogy most mit is álmodtam. Ez az eső alkalom, hogy nem emlékszem rá vagy lehet, hogy csak a gyomromat rontottam el?. Az iskola fele menet kezdett kitisztulni a fejem. Első órám matek volt, amin majdnem elaludtam, de simán elment. A szünetbe a folyosón ültem, de agyilag messze jártam. Fel se tűnt, hogy valaki áll előttem addig még meg nem köszörülte a torkát. Felnéztem és Izobell állt előttem. Én is felálltam.

• Mi van, mit akarsz? – kérdeztem kissé idegesen.
• Te vagy Cassandra ugye?
• Igen én vagyok, de ha nem haragudnál, most mennék. - elindultam de gondosan elkészített műkörmök vájódtak a vállamba
• Kerüld el Darent!
• Mi?
• Tudom, hogy kikezdtél vele ne titkold.
• Kopj, le rólam azt se tudom, miről beszélsz.
• Mit kerestél a lovardába? Miről beszélgetetek?
• Ha jól tudom nem vagy se az anyám se az apám, vagyis nem tartozok beszámolóval- megrántottam a vállam és bementem az osztályba. Leültem a helyemre, ami az ablak mellett helyezkedett el. Kinéztem. Kutyát sétáltató, boltba menő és boltból jövő embereket láttam csak. Becsöngettek és az osztály szinte egy emberként sóhajtott fel. Irodalom óra következett. Bejött a tanár és mire elkezdte volna a mondandóját a fél osztály aludt. Nem hazudok engem is elkapott az álmosság, de nem akartam elaludni. Viszont egyszer csak egy álom közepén találtam magam. A dédim és a mamám állt a lépcsőházba. Én pont akkor léptem be a mami rám nézett és annyit mondott: „Mennem kell a dédivel sétálni. Ne várj haza későn jöv….”
• Gyerekek figyelmet kérek így az óra utolsó 5 percén. A többi órátok a mai nap folyamán elmarad. -(ekkor még nem sejtettük, hogy miért) kicsöngettek és én voltam az első ember, aki kiviharzott a teremből. A karomat egy erős kéz ragadta meg és a lendületem miatt visszaestem, de ő megfogott nem hagyta  , hogy elesek.
• Kérlek, gyere el d.u a lovardába.
• Nem megyek így is féltékenységi rohamot kap a barátnőd
• Azért gondold még meg én várni foglak - kiszedtem a kezem és futva tettem meg a haza fele vezető utat. Felmentem a lépcső és beléptem az ajtón. Minden ugyan úgy volt ahogy reggel hagytam. Belépek a szobába…
• Mama –rázom, meg kicsit- Mama kellj, fel kérlek, már későre jár-(pedig még csak fél 11 körül lehetett, de eddig sose szokott aludni) Megint megráztam egy kicsit és a takaró lecsúszott a kezéről. A csupasz bőrére tettem a kezem, ami jég hideg volt. Könny marta a torkom majd megismételtem megint:- Mama kellj fel kéééérlek. Ne szórakozz mama! – már patakokba folytak a könnyeim mikor hívtam a mentősöket.
• Kérem, jöjjenek ki ……a mamám…..- pár perccel később a mentősök fekete szövettel takarták le mamám életelem testét .
• Sajnálom kisasszony, ami történt. Felhívjam valamelyik rokonát, hogy jöjjön Önért?
• Megráztam a fejem. Nekem már nem maradt senkim. De..de mi történt? – kérdeztem akadozó hangon
• Sajnos még hajnali 1-2 óra között szívroham vitte el. Ha ez Önnek megnyugtatás nem tudott volna rajta segíteni. Hamarosan itt lesz akkor a kirendelt gyám. Hozzak önnek addig egy pohár vizet?- Csak megráztam a fejemet és még nagyobb sírógörcs tört rám.

Hamarosan megérkezett a kirendelt gyámom. Én akkor a mama helyén feküdtem és sírtam.

• Ha nem tévedek Cassandra Blackberr.
• Jobb napot. Igen én vagyok Casandra Blackberr.
• Állj, felpakolj össze és indulunk. Csak egy éjszakára pakolj.
• Itthon akarok maradni. - Mondtam a fejem a párnába temetve. Könnyek tömkelege hullott végig az arcomon.
• Cassandra azt mondtam állj fel és pakolj össze! MOST!- megragadt rideg kezeivel és felráncigált az ágyból. Kedvetlenül vonszoltam magam a szobám fele. Becsaptam az ajtót és a sárga üveg zörögni kezdett. Zajt csaptam már csak egy gond volt evvel , hogy nem az éjszakához pakoltam össze. Táskámat átvetettem a nyakamon és kiugrottam a földszinti lakásunkból. Halk puffanással értem földet. Rutinosnak számítottam ebbe hisz mikor nem találtam a kulcsom akkor is itt ugrottam ki. Futásnak eredtem a buszmegálló fele. Futás közben a zsebembe kotorászva elővettem a bérletem. Jött egy busz nem is figyeltem hányas számú csak felugrottam rá. A buszból vettem búcsút a lakástól melybe sok évig növekedtem és most már nem jelent nekem semmit. A busz a 7-es volt mely tudtam, hogy megáll nem messze a lovardától. Onnan meg ellophatom Ricot és messze eljuthatok, mielőtt észrevesznek. Avval persze nem számoltam, hogy a busznak útba esik a végállomás ahol perceket áll. Doboltam az ujjammal és sürgettem a buszt h induljon már. Értékes időt vesztettem. Leszállok és rohanok a lovarda fele. Befutok a lovardába egyenesen neki Darenek.
• Azt hittem nem is jössz.  Ricot már felnyergeltem neked épp most indultam leszerelni.
• Oké köszi- odafutottam a bokszhoz és kivezettem Ricot.
• A táskádat is akarod hozni?
• Igen. – lihegtem.
• Nem kellett volna ennyire sietned miattam – eközben lóra pattantam és egyszerre vágtára fogtam- Mit csinálsz Cassie? – Hallottam, ahogy a szürke csődőr patáinak zaja csatlakozik az én lovaméhoz. Csakhamar sikerült galoppra késztetnem Ricot . Az erdő mentem . Addig vágtáztam Ricoval még be nem sötétedett. Ekkor megálltam Ricoval az erdő vége felé tarthattam. Nem akartam épp az erdőbe maradni így visszaültem és sétára fogtam Ricto . Kis hamar találtam egy tisztást. Lenyergeltem gyors Ricot és kikötöttem úgy, hogy tudjon legelni hisz se nekem, se neki nem hoztam kaját. Holnap úgy is beérek, a városba ott fel tudom venni az összes örökségem. Elalszok. Hajnali órákba arra ébredek , hogy Rico nyerít . Megérzem bőrömön  a nedves fű lágyságát majd bekapcsolt a hallásom is és észrevettem , hogy nem vagyok egyedül. Mellettem igaz kicsit messzebb de ott aludt Daren. Halkan felálltam. A hasam fájt az éhségtől , de próbáltam figyelmemen kívül hagyni . Felemeltem a nyerget a lehető leghalkabban .Darenre néztem, aki aludt tovább. Felnyergeltem Ricot és a táskával a vállamon ugrottam fel rá.
• Nem lenne tanácsos lelépned. – tápászkodott fel Daren – Jobban mondva nélkülem nem lenne tanácsos lelépned.
• Miért is?
• Mert se pénzed, se kajád
• Igen is van pénzem
• A ló akkor se a tied és lopásért börtönbe mehetnél akkor.
• Inkább megyek börtönbe, mint árvaházba-megfordítottam Ricot szinte egy helybe
• Mielőtt így hagysz, nem szeretnél enni?- kérdezte meg Daren- Hisz, itt senki se keres téged.
• Azt ne mond, hogy nem tűnt fel senkinek az, hogy eltűntél te és két ló
• Rico lovas kiképző központba lenne, a hétvégén én pedig lovas túrán lennék. – mellém ügetett a fehér lóval tudom, hogy szürkének kéne nevezni, de ezen egy csepp kosz se volt vagy kis szürkülés- Én éhes vagyok, gyere, szállj le együnk és mutatok egy búvóhelyet- leugrottam a lóról
• Nah mi a kaja?- hozzám vágta a táskám
• Keress magadnak- kibontottam egy szenót.
• Gyere vissza ne ronts a helyzeteden . Ha vissza jössz akkor elintézem , hogy ne kelljen bemenned árvaházba és örülne neked unoka bátyám is.
• Nem érdekel, amíg tudok menekülök. Gyere és muti a helyet – felült a lóra és én is felszálltam. – Rico megugrott és kirántotta a kezemből a kantárt. Daren kapta el .
• Fogom, nehogy ledobjon téged.- Ekkor egy alak lépett ki a bokrok közül majd többen is. Darenre néztem
• Te elárultál?
• Sajnálom Cassie de én igazat mondtam minden másról. - Leugrottam Ricóról és futni kezdtem be a bozótosba. Már 20 méterre lehettem a helytől mikor egy férfikéz ragadott meg és kiáltotta el magát
• Meg van!
• Au ez fáj engedjen el most- fellököttek Ricora és Daren kezébe volt a kantárom. A lovarda előtt ott állt már a kirendelt gyámom. Szinte úgy rángatott le a lóról majd az autóba lökődött.  Messze lehettünk a lovardától mikor hirtelen el kezdett rikoltozni
• Cassandra Blackberr, hogy képzelted ezt HA???
• Én..
• Nem kell válaszolnod, fogd, be megnyugodhatsz aláírtad a büntetésed. Megkeserítem a rád váró 2 éved.- feltekerte a zenét, hogy ne válaszoljak a rádióba https://www.youtube.com/watch?v=F-Sc1Y4Mj3Y ez ment. Könnyes szemmel néztem kifele az ablakon. Remény számomra csak egy szó volt, ami nem takart semmit. Feszítő támadt a testembe olyan volt mintha valami belülről kezdett volna rágni.A kocsi nyikorogva állt meg a kovácsoltvas kapu előtt. Kinyitotta a némber a kocsiajtóm és a kapu felé tuszkolt. Minden porcikám tiltakozott, el akart menekülni. Messze a múltba. Egy szobához vitt.
• Ez lesz a te szobád. Az első büntetésed két hétig nem akarlak máskor a szobán kívül látni, mint reggeli,ebéd és vacsoraidőbe. Akkor is csak addig, míg eszel
• Lehetne egy kérdésem?
• Mond
• Szeretném a mamám temetését megszervezni és elmenni rá, de az nem várhat 2 hétig. Van örökségem is.
• Rendben még megbeszéljük. Még valami hétfőn az iskolába az árvaház busza visz. Órák után egyszerre menj vissza oda ahol kirakott. Érteted?
• Igen.

A két nap, amíg a hétvége tartott teljesen magamba roskadtam. Megszűntem létezni, alig ettem alig ittam csak ültem az ágyon zenét hallgatva és a múltba jártam. Egyik nap bejött a gyám és megkérdezte, hogy akarok – e suliba menni én csak a fejemmel biccentettem . Itt vagyok, hétfő van, de még mindig a csütörtöki napon rágódom. A buszon nagy volt a fegyelem. A busz az otthonom előtt ment el és könny mardosta a torkomat. A busz megérkezett és monoton, megszokott úton mentem a suliba leültem az asztalomhoz és megint az ablakon néztem kifele. Egyszer csak egy kéz került a vállamra.

• Nem kell a sajnálatod
• Tudom , hogy mit érzel én is voltam árva.
• Nem erről van, szó te nem ismered, a szüleidet lehet, hogy élnek csak te nem tudsz róla. Én viszont láttam a szüleim halálát.- tanár lépett be
• Cassandra az iskola pszichológus hívat téged, Izobell te meg menj az osztályba.
• Rendben tanár úr- mondta bájosan. Előttem ment ki az osztályból és a falnak lökött.
• Hogy érted azt, hogy láttad a szüleid halálát?
• Sehogy csak kicsúszott a számon- hangköszörülés hallatszott a háta mögül.
• Izobel órád van, és ha nem tévedek veled
• Elnézés tanárú. - a tanár kinyitott előtte az ajtót és befele indult. Ahogy hátranézett ki tudtam olvasni. Még beszélünk. Az agyturkásznál leültem a váróba és a falt bámultam a falon lévő órát.
• Cassandra Blackberr gyere. – felálltam és az ajtó fele vonszoltam magam. A kanapéra mutatott a dokim és én lehuppantam rá. Ismerős volt a hely a számomra hisz ide kellett hetente egyszer járnom. – Mit érzel most?
• Ön szerint? Meghalt a mamám és nincs az ég egy adta rokonom se. Most egy árvaházban élek, ami szar és minden nap a régi lakásom előtt megy el a busz, és ami a legjobb mehetek délután a mamám temetésére.
• Cassandra ne rám haragudj az miatt, ami történt. Ne velem kaffogj, én csak a dolgomat végzem.
• Örülök akkor elmehetek?
• Menj, ha nem akarsz maradni úgy, sincs értelme. – felálltam és kisétáltam- A map további része hamar elment a busszal döcögünk visszafele és tudtam , hogy evvel közeledik a temetés időpontja is. Felöltöztem és elindultunk a kihelyezett gyámommal .A fejembe

https://www.youtube.com/watch?v=EsZUuUD6e20&feature=related szám járt. A temetés hamar lezajlott.

• Magadra hagylak a kocsinál várlak- tette a vállamra a kezét a temetés után és a kocsihoz ment vissza. A sír mellett álltam hagytam, hogy a könnyeim a földre hulljanak. Letettem egy szál fekete rózsát a sírra és a kocsi fele indultam letörölve a könnyeimet. A gyámom a kocsi túloldalán állt.
• Cassie van egy meglepetésem vagy is nem az enyém csak hát a mamád halála után engem hívtak fel, hogy menjek érte, mert lejárt az bértartása. – Felém fordult kezében egy csöpp kis kutyussal. – A mamád akarta odaadni a szülinapodra állítólag – mosolyodott el. A kezembe adta a kutyust. Sima puha szőre volt az egész elfért a 2 tenyerembe. – Normális esetekben az árvaházba nem lehetne kutya, de veled kivételt tett az igazgatóság, mert úgy vélték másnak úgy se nyílnál meg. – magamhoz öleltem a kis csöppséget. A nyakán egy kendős nyakörv volt és ezüst kis kör lógott róla „sok szeretettel mamától Cassienek” megfordítottam a túloldalára az volt írva, hogy „Raki” . Mosolyra húzódott a szám és megpusziltam
• Szio Raki- mondtam halkan.
• Gyere Cassei menjünk. –Beültem a kocsiba és a kutyusomat simogattam. – A busz útját megváltozattuk, hogy ne a háztok előtt menjen el. A kutya fenntartására nem futja az árvaháznak ezért az Argent lovardába.

• Rendben- hamar elment az út szinte fel se tűnt és szobámba feküdtem az ágyon a sötétbe és hallgattam kiskutyám halk szuszogását. Egyszer csak állomba zuhantam. Reggel kiskutyám halk vakkantása ébresztett. Az óra hajnali fél négyet mutatott. Felvettem a helyéről és magam mellé dugtam a takaróba ahol a hasamhoz bújt és egyenletes szuszogással elaludt. Az álmom érdekes módon nem a jövőről, hanem a múltról szólt. Anyuval, apuval és mamival voltam nyaralni. Megint elszundítottam. Hatkor kopogtattak az ajtón és a gyámom lépett be.
• Jó reggelt!
• Jó reggelt, de hát még nincs is fél hét.
• Igen, de kutyát is kell vinned, sétálni. – kezemet a kicsi szőrgombócra tettem és akkor kapcsoltam, hogy nem álom volt a kutya. Kikeltem, felöltöztem és kimentem az udvarra a kutyussal, aki mindig visszafutott az ajtóhoz. Mire visszaértem a szobámba már indulnom is kellett a suliba. A busz tényleg más úton ment, de így becsengetés után értem be a suliba, ami nem zavart, mert így könnyen elkerülhetem Isobellt. Beültem a tanár még nem volt benn. Kipakoltam és ültem közben kutyám nevét firkálgattam egy papírra különböző formákkal, szívekkel. A tanárnő bejött az osztályba, kiosztotta a dolgozatunk. Nem mondhatnám, hogy jól sikerült, de ez van, ezt kell szeretni. Kicsöngettek és a tesiöltöző fele vettem az irányt. Sikeresen elkerülve Izobellt és Darent is bár tudtam, hogy Darennel biztos Izobellel lehet, hogy összefutok a lovardába. Lelkem mélyén örültem annak, ami történt a munkahelyemnek csak kicsit feszélyezett az a gondolat, hogy így nem tudom elkerülni Izobellt. Tesiórán a szokásos 12 perc futással kezdtünk majd has- hát izom és ugrókötél. Kellemesen elfáradva jöttem ki a többiekkel a tesiteremből , hamar átöltöztem és az osztály felé vettem az irányt. Jött a 3. óra, ami irodalom volt majd egy töri és egy matek evvel fejeződött be a napom és még mindig sikerült elkerülnöm a bizonyos személyeket. A busz a szokásos helyen állt és alig vártam a találkozást Rakival. Az út szörnyen hosszúnak tűnt habár csak 20 percbe telt az egész. Futva tettem meg a befele vezető utat. A szobám ajtajának a zárjával bajlódtam és hallottam, ahogy belülről izgatottan ugat a kiskutya. Kinyitottam és egyből a lábam előtt találtam azt a kis szőrpamacsot. Felemeltem majd az udvarra vittem had pisiljen. Nem a szobámba mentem vissza, hanem az ebédlőbe ahol még én ettem a többi gyerek Rakit simizta. 3 órakor összeszedtem a lovas cuccom, ami régebbről megmaradt és hónom alá fogtam Rakit . Felszálltam a buszra, amin most csak pár gyerek ült. A lovardához érve letettem a kutyát had ismerkedjen és felvettem a lovas csizmám úgy léptem be Daren apjának az irodájába. Legnagyobb meglepetésemre Daren apja helyett Darent és Izobellt találtam ott összegabalyodva. Elpirulva csaptam be az ajtót. Isobell jött ki először szorosan utána Daren :
• Gyere, eligazítalak, elmondom mi a feladatod. – Mondta ridegen köszönés nélkül. Csendben követtem, figyeltem mit hogyan kell . – Érteted? Tudod a dolgod vagy van még kérdésed?
• Nincs
• Akkor elmentem  a dolgomra- Hát ha dolognak nevezzük azt , hogy megfekteti Isobellt akkor végül is igazat mondott. Minek is érdekelt volna. Először az összes lónak vizet , zabot és szénát adtam majd az első 4-5-öt hamar lepucoltam viszont a hatodik lónál (természetesen az volt Rico) Sokat elidőztem. Szinte minden egyes négyzetcentiméteren lepucoltam szép lassan és a régi emlékekbe merengve. Kiléptem végül a boxból mert volt még dolgom és kibe botlottam Krisztbe és a fehér lóba, ha jól olvastam a neve Chili volt. A ló idegesen hátrahőkölt és fújtatott egyet.
• Csss nyugi Chili. –mondta Kriszt nyugodt hangon, majd leugrott a hátáról. – Hát te?
• Itt dolgozom- ekkor mászott elő Raki is a boxból
• És ez a kölyökkutya? Csak nem vettek egyet Darenék?- hajolt le hozzá és felemelte a fejét cirógatva.
• Nem ő az enyém.
• És te mióta is dolgozol itt?
• Mától
• És mikor kaptad a kiskutyát?
• Tegnap
• Mi a neve?
• Raki
• Nem, azért de örülnék, ha kicsit bővebben válaszolnál a kérdésekre, mert így nehéz lesz veled beszélgetni- elmosolyodtam
• Tudom – válaszoltam evvel is heccelve.
• Reménytelen esett vagy
• Ezt is tudom nem mondtál újat. –megint mosolyra húzódott a szám. - Add, lenyergelek meg megpucolom –nyújtottam a kezem a ló kantárja fele.
• Köszi de evvel még megbirkózom –majd bevezette a lovat a helyére. Megálltam az ajtóba és figyelni kezdtem. Rövid hófehér haja volt és vörös szeme , bőre is inkább fehér , mint barna árnyalatú

• Rendben- hamar elment az út szinte fel se tűnt és szobámba feküdtem az ágyon a sötétbe és hallgattam kiskutyám halk szuszogását. Egyszer csak állomba zuhantam. Reggel kiskutyám halk vakkantása ébresztett. Az óra hajnali fél négyet mutatott. Felvettem a helyéről és magam mellé dugtam a takaróba ahol a hasamhoz bújt és egyenletes szuszogással elaludt. Az álmom érdekes módon nem a jövőről, hanem a múltról szólt. Anyuval, apuval és mamival voltam nyaralni. Megint elszundítottam. Hatkor kopogtattak az ajtón és a gyámom lépett be.
• Jó reggelt!
• Jó reggelt, de hát még nincs is fél hét.
• Igen, de kutyát is kell vinned, sétálni. – kezemet a kicsi szőrgombócra tettem és akkor kapcsoltam, hogy nem álom volt a kutya. Kikeltem, felöltöztem és kimentem az udvarra a kutyussal, aki mindig visszafutott az ajtóhoz. Mire visszaértem a szobámba már indulnom is kellett a suliba. A busz tényleg más úton ment, de így becsengetés után értem be a suliba, ami nem zavart, mert így könnyen elkerülhetem Isobellt. Beültem a tanár még nem volt benn. Kipakoltam és ültem közben kutyám nevét firkálgattam egy papírra különböző formákkal, szívekkel. A tanárnő bejött az osztályba, kiosztotta a dolgozatunk. Nem mondhatnám, hogy jól sikerült, de ez van, ezt kell szeretni. Kicsöngettek és a tesiöltöző fele vettem az irányt. Sikeresen elkerülve Izobellt és Darent is bár tudtam, hogy Darennel biztos Izobellel lehet, hogy összefutok a lovardába. Lelkem mélyén örültem annak, ami történt a munkahelyemnek csak kicsit feszélyezett az a gondolat, hogy így nem tudom elkerülni Izobellt. Tesiórán a szokásos 12 perc futással kezdtünk majd has- hát izom és ugrókötél. Kellemesen elfáradva jöttem ki a többiekkel a tesiteremből , hamar átöltöztem és az osztály felé vettem az irányt. Jött a 3. óra, ami irodalom volt majd egy töri és egy matek evvel fejeződött be a napom és még mindig sikerült elkerülnöm a bizonyos személyeket. A busz a szokásos helyen állt és alig vártam a találkozást Rakival. Az út szörnyen hosszúnak tűnt habár csak 20 percbe telt az egész. Futva tettem meg a befele vezető utat. A szobám ajtajának a zárjával bajlódtam és hallottam, ahogy belülről izgatottan ugat a kiskutya. Kinyitottam és egyből a lábam előtt találtam azt a kis szőrpamacsot. Felemeltem majd az udvarra vittem had pisiljen. Nem a szobámba mentem vissza, hanem az ebédlőbe ahol még én ettem a többi gyerek Rakit simizta. 3 órakor összeszedtem a lovas cuccom, ami régebbről megmaradt és hónom alá fogtam Rakit . Felszálltam a buszra, amin most csak pár gyerek ült. A lovardához érve letettem a kutyát had ismerkedjen és felvettem a lovas csizmám úgy léptem be Daren apjának az irodájába. Legnagyobb meglepetésemre Daren apja helyett Darent és Izobellt találtam ott összegabalyodva. Elpirulva csaptam be az ajtót. Isobell jött ki először szorosan utána Daren :
• Gyere, eligazítalak, elmondom mi a feladatod. – Mondta ridegen köszönés nélkül. Csendben követtem, figyeltem mit hogyan kell . – Érteted? Tudod a dolgod vagy van még kérdésed?
• Nincs
• Akkor elmentem  a dolgomra- Hát ha dolognak nevezzük azt , hogy megfekteti Isobellt akkor végül is igazat mondott. Minek is érdekelt volna. Először az összes lónak vizet , zabot és szénát adtam majd az első 4-5-öt hamar lepucoltam viszont a hatodik lónál (természetesen az volt Rico) Sokat elidőztem. Szinte minden egyes négyzetcentiméteren lepucoltam szép lassan és a régi emlékekbe merengve. Kiléptem végül a boxból mert volt még dolgom és kibe botlottam Krisztbe és a fehér lóba, ha jól olvastam a neve Chili volt. A ló idegesen hátrahőkölt és fújtatott egyet.
• Csss nyugi Chili. –mondta Kriszt nyugodt hangon, majd leugrott a hátáról. – Hát te?
• Itt dolgozom- ekkor mászott elő Raki is a boxból
• És ez a kölyökkutya? Csak nem vettek egyet Darenék?- hajolt le hozzá és felemelte a fejét cirógatva.
• Nem ő az enyém.
• És te mióta is dolgozol itt?
• Mától
• És mikor kaptad a kiskutyát?
• Tegnap
• Mi a neve?
• Raki
• Nem, azért de örülnék, ha kicsit bővebben válaszolnál a kérdésekre, mert így nehéz lesz veled beszélgetni- elmosolyodtam
• Tudom – válaszoltam evvel is heccelve.
• Reménytelen esett vagy
• Ezt is tudom nem mondtál újat. –megint mosolyra húzódott a szám. - Add, lenyergelek meg megpucolom –nyújtottam a kezem a ló kantárja fele.
• Köszi de evvel még megbirkózom –majd bevezette a lovat a helyére. Megálltam az ajtóba és figyelni kezdtem. Rövid hófehér haja volt és vörös szeme , bőre is inkább fehér , mint barna árnyalatú